DET
SOM EN GANG VAR
Imellom buskene vi stirret paa de
som minnet om andre tider
og fortalte at haapet var borte
for alltid...
Vi hoerte alvesang og vann som
sildret
Det som en gang var er nu borte
alt blodet...
all lengsel og sorg som hersket
og de foelelser som kunne roeres
er vekk...
for alltid...
vi har aldri levd
|
DET
SOM EN GANG VAR
A bokron keresztül
néztünk mindenre,
Ami más időkre emlékeztetett minket
És amik azt mondták,
Hogy minden remény örökre eltűnt...
Elfek énekét hallottuk
S vizek csobogását...
Ami egykor volt, már nincs
Mind a vér, mind az akarat,
S a kínok, melyek uralkodtak
S az érzések, melyeket meg lehetett érinteni
Már nincsenek...
Örökké...
Mi sohasem haltunk meg...
Mi sohasem éltünk...
|
HVIS
LYSET TAR OSS
En aapning i skogen
hvor solen skinner
Hindret av trerne fanges vi
i denne guds appning
Det brenner det svir
nar lyset slikker vaart kjott
opp mot skyene en roeyk
en sky av vaares form
Fanget av begravelsen
pinse vi av guds godhet
ingen flammer intet hat
de hadde rett vi kom til helvete
|
HVIS LYSET TAR OSS
Egy tisztás az erdőben
Hol süt a Nap
Fáktól körülzárva
Foglyok vagyunk mi
Ezen a tisztáson, mely Istené
Éget, fáj
Mikor a fény húsunkat nyalja
Ég, füst, egy felhő
A mi alakunk
Fogolyként a sírban,
Isten jóságával kínozva...
Kék ég...
Nincsenek lángok
Nincs gyűlölet
Igazad volt - megérkeztünk a Pokolba |