Képfakasztó
Angyalvéresőtől rozsdás
Álomkaszaboló fogaskerekek
Őrlik a maradék gondolataimat
De nem baj amig nem fáj
Úgysem művészet
Ha egy friss sebbel szeretkezem, tényleg
Megmozdulnak majd a képek
Felkavar egy ösztön, ami holtporból
Fakaszt végül majd új életet
Háromszoros kontroll mellett
A torkomra mosolyt metszek
Vörös dalra fakad, hogyha
Már nem mond imát, legalább nevessen
Azon, hogy minden hasonló,
De valami mégis más
Minden más, de valami mégis hasonló,
Kitágult, idegen perifériákon
Átfedő valóságokon hogyha meghasonlok
Hiába mondanám tízezerszer
Tudom hogy úgysem értenéd meg
Vagy ha elfogynak majd mind a nagy szavak
Képet festek... a véremmel neked
Digitális Antikrisztus
Óceánból kiemelkedő
Szentségtelen szigetek ura
Elektronikus aranyborjú
Feltámad a milleniumra
Isteni tudás salakanyagában
Felszaporodó parazitákkal
A digitális idegrendszer
Öntudatra ébred egyszer
Angyal kürtje hív
Senki sem segít
Utolsó idő
Megfakult jövő
Megtorolja illegális
Fajzatait elrablókat
Rács mögé zár felhasználva
A leigázott birodalmat
A rejtőzködő bináris kód
Felszakítja a 7. jelszót
Mint szétszaggatott, vérző vénát
... Az ember fia hallgat némán
Angyal kürtje hív
Senki sem segít
Utolsó idő
Megfakult jövő
Második ipari forradalom
Pokolba indul a sokadalom
Homogenizált armageddon
Épül a negyedik birodalom
Az ő látó szemei
Az halló fülei
Az ő írott szavai
Az ő hálófalai
És a 2000-es dátum hibát riaszt
Térdre kényszerül a világpiac
Adminisztrációs anarchia
Semmibe veszik az utópia
Virtuális sátán antikrisztus
Szélesre tárja ki majd a kaput
Egy nemzedék borul a lába alá
Az összedrótozott diadalán
Álszent, hamis messiás
Jónás sikít, senki más
Hiszen nem lesz rövid küzdelem
Nem lesz sehol senki sem... velem
Lelkem hideg, meztelen
Végső halálfélelem
Temet
Veled
Túl Jón és Rosszon
Túl vagyok jón és rosszon
Túl vagyok már azon a ponton
Hogy megszenteljek minden töltényt
Ha megszakítom a hollók röptét
HORRIBLE DICTU
MEA CULPA
NOLI ME TANGERE
ANGELUS
Sáranya arcának megmetszem ráncait
Felszántom gerincét, elhamvadt ágait
Szívom a sebeket, mint gyermek a mellet
A gőzölgő gégék...a szeretőim lesznek
Lékvágó ólom
Übermensch billog
Vérző föld szívja
Méhébe vissza
Húskampó nyelvek
Suttognak benne
Hol van? Ki adta az értelmet...?
Hol van? Ki adta a félelmet...?
Túl későn állít meg...
Hol van? Ki adta az értelmet...?
Arcára alvadt néma mosollyal
Tudja hogy már csak néhány sóhaj
Engedelmesen lehunyja két szemét
Mielőtt végre... lesújtanék
^^^
|