Elõadó: De Facto
Lemez: Antique
Stílus: darkpszichedelikus (?)
Évjárat: 2000
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: necrolust
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: biztos...

01. Intro
02. Csak Egy Szó
03. Elég
04. Könnyű Eső
05. Utolsó Könnyek
06. Elveszett Álmok
07. Alkony>

 

 

Csak Egy Szó

Szűk szobában egy gyertya ég
A világ messze, csak Te és Én
Égő arcunk összeér

Kint hűvös árnyak, köd szitál
A hangtalan éjben senki sem jár
Csak néma imáink vágya száll

Kezedben rózsa, tiszta hófehér
De bíborban úszik majd az egész éj
Mikor könnyek között a kétség utolér

Felzáll a hajnal, gyertyánk elég
Egy utolsót lobbanva erőtelnül még
Lángja füstöt lehelve hémán véget ér...

Csak egy szó hiányzik: a kimondatlan
És elmúlik minden, most hallgatsz velem
De a csendben érzem szívednek sóhaját
És látom arcodon mit tesz velem
Ez az érzés, ez a kegyetlen
Itt van mindenem egyetlen percben


Elég

Még it él az emlék szavai még a Tiéd
Még őrzöd a hite pokoli kék tüzét
Még hallod sziréni őrjítő dalát
Jeges kezeit testeden édes illatát

Még nem múltak el az örök éjszakák
Még mindig nincs vége, még mindig tart a nász
Bőrödön fogak nyoma, testeden furcsa láz
Pedig nincsenek már fények és Te sem vagy már

Elég...!

Csak múlnak az évek, porhüvelyed körbezár
A céltalan éjben dereng egy látomás
Majd elmúlik a nappal, ahogy a fény robbantja szét
De a hold leszáll é újraéled a halál gyönyörét

Elég...!


Könnyű Eső

Könnyű eső
Áztatja lágyan testem
Elmossa majd
Lassan minden könnyem

Ígér a jövő
Elmúlik a fájdalom
A tegnapon túl
Elhagytak a vágyaim

Égető csók
Egy lelassult mozdulat
Felszínre tör
Feszít a pillanat

Amit elmondtál magadról
A mélyből való
De szívem most jéghideg
Databokra hullik a szó

Ígér a jövő
Feszít a pillanat
Hosszú a perc
Rövid a mozdulat
Mikor gyötrő a kín
Megmar egy gondolat
Halott a múlt
Mégis megmarad


Utolsó Könnyek

Emlékek húrján dalunkat játsza a hajnal
S a tegnap szavai némán kígyóként szívembe kúsznak
Védtelen a kíntól, irgalom nem bújhat meg
A lelkemben hasító fájdalom már korbácsként mar

Könnyeid fényét reszkető csillagok álmát
Felhők moraja tépi szét feloldozva magányom átkát
A kíntól megtisztult felszáradt könnyed az égből
Az esővel újra rámhull, s eszembe jutnak a szavaid régről

Utolsó könnyeimmel elérlek végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcoddal
Utolsó könnyeiddel elérhetsz végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcommal


Elveszett Álmok

Álomban úszva újra megérint a hajnal
Hűvös keze a fényben már játszik arcommal
Zord néma reggel elűzte édes álmom
Tovatűnt már messze jár, nyomát sem találom

Csak egy halvány kis emlék, ami mgmarad minig újra
Egy könnycsepp, ami arcomról némán hull a porba
Minden más elveszett, ahogy a napot megláttam újra
Egy fájdalmas pillanat minden titkomat elragadta

De még érzem, hogy álmom még itt lüktet bennem
Még érzem a nyugalom mámorát
Még érzem az éjt, a Holdat felettem
Még hallom a suttogók szavát
De a képek és a hangok egyre halványulnak bennem
Nem hozza semmi vissza már
Elvesznek a ködben, ahogy elszállnak belőlem
Sosem tudom meg mi várt odaát


Alkony

Remeg a testem, ahogy elhagy a lélek
Régóta vártam, de mégis nagyon félek
A rongyos égen bámulnak a csillagok
Messzi fényük nem vakít, már régen megfagyott

Már csak egy perc és kialszanak a fények
Az utolsó gyertyaláng fénye szinte éget
Fáj a magány, ahogy elhagyott az éj
És érzem a hajnali félhomály hűvös lehelletét

Nem vár az élet
Nem vár az álom
Hiába kértem
Nem vár, de nem is bánom

 

^^^