Csak
Egy Szó
Szűk szobában egy gyertya ég
A világ messze, csak Te és Én
Égő arcunk összeér
Kint hűvös árnyak, köd szitál
A hangtalan éjben senki sem jár
Csak néma imáink vágya száll
Kezedben rózsa, tiszta hófehér
De bíborban úszik majd az egész éj
Mikor könnyek között a kétség utolér
Felzáll a hajnal, gyertyánk elég
Egy utolsót lobbanva erőtelnül még
Lángja füstöt lehelve hémán véget ér...
Csak egy szó hiányzik: a kimondatlan
És elmúlik minden, most hallgatsz velem
De a csendben érzem szívednek sóhaját
És látom arcodon mit tesz velem
Ez az érzés, ez a kegyetlen
Itt van mindenem egyetlen percben
Elég
Még it él az emlék szavai még a Tiéd
Még őrzöd a hite pokoli kék tüzét
Még hallod sziréni őrjítő dalát
Jeges kezeit testeden édes illatát
Még nem múltak el az örök éjszakák
Még mindig nincs vége, még mindig tart a nász
Bőrödön fogak nyoma, testeden furcsa láz
Pedig nincsenek már fények és Te sem vagy már
Elég...!
Csak múlnak az évek, porhüvelyed körbezár
A céltalan éjben dereng egy látomás
Majd elmúlik a nappal, ahogy a fény robbantja szét
De a hold leszáll é újraéled a halál gyönyörét
Elég...!
Könnyű Eső
Könnyű eső
Áztatja lágyan testem
Elmossa majd
Lassan minden könnyem
Ígér a jövő
Elmúlik a fájdalom
A tegnapon túl
Elhagytak a vágyaim
Égető csók
Egy lelassult mozdulat
Felszínre tör
Feszít a pillanat
Amit elmondtál magadról
A mélyből való
De szívem most jéghideg
Databokra hullik a szó
Ígér a jövő
Feszít a pillanat
Hosszú a perc
Rövid a mozdulat
Mikor gyötrő a kín
Megmar egy gondolat
Halott a múlt
Mégis megmarad
Utolsó Könnyek
Emlékek húrján dalunkat játsza a hajnal
S a tegnap szavai némán kígyóként szívembe kúsznak
Védtelen a kíntól, irgalom nem bújhat meg
A lelkemben hasító fájdalom már korbácsként mar
Könnyeid fényét reszkető csillagok álmát
Felhők moraja tépi szét feloldozva magányom átkát
A kíntól megtisztult felszáradt könnyed az égből
Az esővel újra rámhull, s eszembe jutnak a szavaid régről
Utolsó könnyeimmel elérlek végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcoddal
Utolsó könnyeiddel elérhetsz végleg majd
Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcommal
Elveszett Álmok
Álomban úszva újra megérint a hajnal
Hűvös keze a fényben már játszik arcommal
Zord néma reggel elűzte édes álmom
Tovatűnt már messze jár, nyomát sem találom
Csak egy halvány kis emlék, ami mgmarad minig újra
Egy könnycsepp, ami arcomról némán hull a porba
Minden más elveszett, ahogy a napot megláttam újra
Egy fájdalmas pillanat minden titkomat elragadta
De még érzem, hogy álmom még itt lüktet bennem
Még érzem a nyugalom mámorát
Még érzem az éjt, a Holdat felettem
Még hallom a suttogók szavát
De a képek és a hangok egyre halványulnak bennem
Nem hozza semmi vissza már
Elvesznek a ködben, ahogy elszállnak belőlem
Sosem tudom meg mi várt odaát
Alkony
Remeg a testem, ahogy elhagy a lélek
Régóta vártam, de mégis nagyon félek
A rongyos égen bámulnak a csillagok
Messzi fényük nem vakít, már régen megfagyott
Már csak egy perc és kialszanak a fények
Az utolsó gyertyaláng fénye szinte éget
Fáj a magány, ahogy elhagyott az éj
És érzem a hajnali félhomály hűvös lehelletét
Nem vár az élet
Nem vár az álom
Hiába kértem
Nem vár, de nem is bánom
^^^
|