Elõadó: Árnyak
Lemez: Kitalálom, megteszem
Stílus: darkrock
Évjárat: 1997maxi
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: ?

1. Kitalálom, megteszem
2. Néma üzenet
3. Ujra eljöttetek
4. Várhatsz még rám
5. Jég

 

 

Kitalálom, megteszem

Halott vagyok, vagy nem, csak lebegés kell nekem,
csak vágy a sötet felé, küzdeni, hogy ne zuhanjak belé.
Ne kérdezd már, ne félts, ne várd, hogy a messzeség
visszaad neked, hogy ujra ott leszek Véled.
Itt maradok, itt fekszem, és átsuhan félettem
az életem, hogy mivé lettem.

Kikészit ez az agyhalál, valaki segitsen,
leheljen belém életet, akkor ha már...
Csak a füstbe markolok, kitalálom, megteszem,
ellopom az összes csillagot, ó és a helyükön lesz helyem
a helyükön lesz helyem, kitalálom, megteszem
a sötet fellegeken haldoklom szépen, csendesen.

Percekkel a halál elött, állok egymagam
elmult minden a multbol
csak a gyilkos vágy maradt.
Az álom, a vér nem kelt életre már
tünik az erö belölem és messze minden határ.
Kihunynak bennem a fények, összeomlik a kép,
utoljára nézem magam, lehelj életet belém.
Nincs eröm visszatérni, már nem vonz semmi sem,
az sem jó ami volt és csak rosszabb lesz.


Néma üzenet


Még nem vagyok egészen kész, még rettegek, hogy a régi sebek nyomán
ujak születnek, érzem ez a világ rég nem az én hazám.
Összetör, maga alá temet, rám boritja forró lángjait,
dalol valami örült éneket, fáj nagyon, hogy egyedül hagytalak itt.

Éjszakákon át fogom kezed, itt vagyok, sokáig itt leszek,
csak a sürü csönd és én, én vagyok veled,
néma élet, néma vágy és egy:
néma üzenet- meddig varjak még
néma üzenet- mig üvöltésem a szivedig ér
néma üzenet- csak Neked.

Ma én vagyok a szél, mely végig simitja tested
én vagyok a Nap, a fény ami életet lehel beléd.
A Hold is én vagyok, mely mindig reszket feletted,
testet öltött árnyek, ami mindig a nyomodba lép.


Ujra eljöttetek


Felégtek a hidak a hátam mögött,
magányban állunk elöttetek,
egyedül az élyben, a mélyben, a fényben,
de Ti ujra eljöttetek.
Gomolyog felettünk a mélység,
nem ölelnek már a szeretet erös karjai,
ránk senki se vár...

Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket.
Ó, csak a vágy adhat eröt.

Elmult az álom, de megtart még sokáig
az emlékezet.
Én már csak küzdök önmagamért,
hogy az árnyak el ne temessenek.
Elhaltak a szavaim rég, nekünk
csak a saját hangunk maradt.
Ugy ölel körül a magány,mint
néma sivár falak.

Várhatsz még rám

Egy ujabb éjjel, hé, a levegö valamit hoz felém
a vérpezsditö széllel, messze járok már.
Testemre fátylat borit, a köd testedre láncokat
ez az én hazám.
meg a szabadság, meg a szél,
egy koszos kabát és egy rongyos kalap
meg a kéz, ami a kezedet fogta, most egy cigit markol
és egy törött poharat.
De az angyalok még szépen néznek rám,
mert az Antikrisztus nem én vagyok
és anarhista is régen voltam már.

Várhatsz még rám, várhatsz örökké talán.
Nem kell félned, hisz én sem félek már.
Messze járok az éjszakában, de a lelkem elöbb hazatalál.

Mint én csak megyek, nézek körbe, várok valakire
úgysem mondom el neked, hogy ez a város milyen zaklatott.
még akkor is mikor csend van, a Hold se látszik
a házak felett, villám cikázik át.
és akkor élnek a felhők, akkor élnek a fák,
akkor születik még a tél, akkor születik meg a nyár,
vagy a szél, vagy bármi, bármi ami él
figyeld az éjszaka majd mindent elmesél...


Jég


Tartja még a Napot a Föld, összeér még a sár és a fény
A hosszú árnyékok között már ott bujkál a tél
Az elsô ködök ideje ez, nedves és szürke halál
Újra eljön a jeges szél, mint penge az arcomba vág

Úgy imbolyognak a szélben a fák, ahogy engem is ledönt a világ
Nekem az egész életem tél, sivár és hideg mint a jég
Szélbe fúrom az arcom, sikolyom felhôk fölött száll
Mert jobban vonz a sötét, mint egy félig szétrohadt világ

Lelkem tavaszát várom, ez a tél lesz a halálom
Elvisz magával érzem, együtt múlok el a fénnyel
De nem küzdök, már nincs jövôm, nem menekülök, nincs erôm
Vigyen, ha kell, csak ne fájjon, a többi nem érdekel

Fagyott az álmom, fagyott az arcom, betemetett a tél
Már más az álmom, más az arcom, elsodort a szél

^^^