Elõadó: No Pain at Midsummer Night
Lemez: Voiceland Now
Stílus: gothicmetal
Évjárat: 2001 demo
Honlap / Borító; tagok
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: Domina
Egyéb: -
Kiadó: szerzôi kiadás
Kapható: ?

 

 
Intro

Procedentem sponsum de thalamo
Prophetavit scriba cum calamo
Ergo benedicamus Domino
Ei quoque agamus gratias
Intro

Procedentem sponsum de thalamo
Prophetavit scriba cum calamo
Ergo benedicamus Domino
Ei quoque agamus gratias
Mosoly

Az idõ szajhája vagy,
De feletted is eljár.
A tánc csontropogássá torzul
A kopott bálteremben.
Rémültek a csókok az aszott arcokon
A régi szeretõk holtan buknak
A ráncos mellek közé.
Kacéran mosolyogsz
Egy régi mosollyal.
Elhisszük a hazugságot,
Hogy szépek maradhassunk.
Tépd le a maszkot a fájdalom kezével.
Maldoror mosolya sohasem hazudik.
Rongyaidba burkolózva,
Törött tükreid között,
Õrült könnyekkel áztasd
A tegnap arcait.
Nyúlj a szilánkok közé
És hasítsd fel az ajkad,
Jobban illik az öregséghez
A fájdalmas mosoly.
Az angyalok undorodnak szerelmedtõl,
De a por feléd nyúl;
Úgysem emlékszik majd senki szégyenedre
- ahogy régi varázsodra sem.
Tépd le a maszkot a fájdalom kezével.
Maldoror mosolya sohasem hazudik.
Smile

You are the whore of time
But yours passes too
Dance becomes deformed
Like the bone's crack
On the worn ballroom
Kisses are scared on the wizen faces
The old lovers drop dead
Between the wrinkled breasts
You are smiling ogled
With an antique smile
We believe in this lie
That we must remain nice
Tear the mask by hands of pain
Maldoror's smile never lies
Wrapped in your broken mirrors
Weep faces of yesterday
With mad tears
Put painful smile fits better
To the elderness
Angels sicken of your love
But the dust reaches to you
By no means nobody
Will remember your passes charm either
Tear the mask by hands of pain
Maldoror's smile never lies
Kicsi, Halott Macskám

A suttogó szél, az ablakon benézõ holdfény,
A nyikorgó fák, pókok ezüst fonálon
Hívnak ki az éjszakába, hívnak,
Hogy elveszítsem a lelkem,
De nem megyek sehova.

A sötétben villogó tükrök, az álmatlan bagoly,
A késõn nyíló virágok és közöttük a szerelem
Hívnak be az éjszakába, hívnak,
Hogy megtaláljam a lelkem,
De nem megyek sehova
Kicsi, halott macskám nélkül.

A virágzó mezõk, a virágok illata,
Az arany napfény, a langyos esõ
Elhívnak otthonról, hívnak,
Hogy elfelejtsem magam,
De nem megyek sehova.

A tomboló vihar, a villámok az égen,
A gomolygó felhõk, a hulló falevelek
Hazakergetnek, hogy
Emlékezzek magamra,
De nem megyek sehova
Kicsi, halott macskám nélkül.

Lemondás a vágyimban, félelem a gyönyöreimben,
A bánat hitemben, ez az én kicsi, halott macskám.
Ez kísért mindenütt, az én kicsi halott macskám.
Az én kicsi, halott macskám, az én kicsi, halott macskám!

Vágyaim fájdalommal, gyönyöreim félelemmel,
Hitem bánattal, hívnak meghalni,
Hívnak meghalni, hívnak meghalni.
Fájdalom és félelem és bánat
Hívnak a halálba, a halálba,
De én nem akarok meghalni
Kicsi, halott macskám nélkül.

A lemondás vágyimban, a félelem gyönyöreimben,
A bánat hitemben, ez az én kicsi, halott macskám.
Ez kísért mindenütt, ez az én kicsi, halott macskám
Ez az én kicsi, halott macskám, ez az én kicsi, halott macskám!

Hogy szabad legyek, el kell felejtenem, hogy minden szépség
A halál felé tart, a halál felé tart.
El kell felejtenem kicsi, halott macskám!
My Little Dead Cat

Whispering wind, moonlight looking
Through the windows, creaking trees
Spiders on silver thread call me out
To the night, call me to lose my soul
But I don't go anywhere

Mirrors gleaming in the dark
Dreamless owl, flowers blooming
Later and love amongst them
Call me in to the night
Call me to find my soul
But I don't go anywhere
Without my little dead cat

Fields in bloom, smells of flowers
Gold sunshine, lukewarm rain
Call me away, from my house
Call me to forget myself
But I don't go anywhere

Raging storm, lightnings on the sky
Swirling clouds, leaves falling down
Chase me to my house,
To remember myself
But I don't go anywhere
Without my little dead cat

Resignation in my lusts, fear in my pleasures
Sorrow in my faith, it's my little dead cat
It haunts everywhere, it's my little dead cat
It's my little dead cat, it's my little dead cat

My lusts with pain, my pleasures with fear
My faith with sorrow, call me to death
Call me to death, call me to death
Pain and fear and sorrow
Call me to death, to death
But I don't want to die without
My little my little dead cat

Resignation in my lusts, fear in my pleasures
Sorrow in my faith, it's my little dead cat
It haunts everywhere, it's my little dead cat
It's my little dead cat, it's my little dead cat

To be free I must forget that every beauty is
On the way to death, on the way to death
I must forget my little dead cat, my little dead
My little death, little death, my death, death.
Ez A Keringõ

A sóhajtó mohák és a forró kövek, 
Az ölelni vágyó fák, 
Tagjaikat (ágaikat) nyújtják a gyönyör után.

Ez a pillanatok erdeje, hogy megölje az igaz szerelmeket. 
A tüzes vadak, a bódító virágok, 
A mohák, a kövek és a fák 
Örömödtõl akarnak ragyogni, aztán kihûlni.

Ez a pillanatok erdeje, hogy megölje az igaz szerelmeket. 
Az ölelõ ágak megdermednek, 
A perc ellobban, a csillagok elalszanak.

A kegyetlen magány rávicsorog
A hazugság vermébe zuhant farkasra. 
Táncolj, táncolj, hogy eltaposd a hazug 'most'-ot! 
Táncolj, táncolj, hogy megmenekülj a pillanatoktól,

Erõtlenül, hogy abbahagyd ezt a keringõt,
Kényszerítve, mint a (dróton) rángatott, 
Tétova csont-bábuk. 
Ez a keringõ örök. A gyilkos pillanatok 
Be lesznek zárva a rózsák kelyheibe.

Ez a keringõ végtelen, 
Végtelen, mint a hit, 
Hit nélküli, mint az idõ, 
Idõtlen, mint a vég.
This Waltz

Sighing mosses and hot stones
Trees longing to hug
Reach their limbs for delight

It's forest of moments to kill true loves
Horny wilds, tempting flowers
Mosses, stones and trees want to glow
With your joy, then to grow cold

It's forest of moments to kill true loves
Embracing limbs are
Numbed with cold

Second wanes, stars pass away
Cruel loneliness snarls at wolf
Fallen into pit of lies
Dance, dance to flee from moments
Without power to stop this waltz,

Forcing, like faltering
Bone-puppets hauled
This waltz is eternal,
Killing moments
Will be locked in bells of roses

This waltz is endless
Endless like the faith
Faithless like the time
Timeless like the end
Horrorkatica

Fehér gyermek voltam, 
A tiszta égen szálltam, de 
Vak fatükörbe nézve 
Megláttam, hogy gonosz vagyok. 
Érzem, hogy megváltoztam!

Hallom a holtak suttogását
A zavaros vizek aljáról.
Szeretném felhozni,
Az asztalodhoz ültetni,
Az ágyadba fektetni õket
És nekik adni szerelmes szívedet.

Én a horrorkatica vagyok!

Tiszta gyermek voltam,
A fehér égen szálltam,
De egy vak fatükör másik oldaláról
Meglátott saját gonoszságom.
Érzem, hogy megváltoztam!

Hallom lüktetni a vért
Az üvegszelek hangján sikoltó erekben.
Szeretném kiszabadítani, 
Az italomba keverni,
Felfrissíteni vele az arcom
És megfesteni vele képedet.

Én a horrorkatica vagyok!

Nem szállok már le a virágokra,

Csak a keresztek tövében.
Mérget gyûjtök éjfélkor a temetõkben,
Hogy rémálmokat keverjek.
Fehér gyermek voltam,
De most a horrorkatica vagyok!
Horrorladybird

I was a white child
I flew on pure sky, but
I've perceived that I'm evil
Looking to a blind woodmirror
I feel that I've changed... I've changed...

I hear whisper of deads
From bottom of troubled waters
I wish to bring them up
And to seat them to your table
And to put them into your bed
And to give your loving heart to them

I'm the horrorladybird

I was a pure child
I flew on white sky, but
From a blind woodmirror?s other side
My evilness has perceived me
I feel that I've changed... I've changed...

I hear blood to throb in veins
Screaming in the tone of glasswinds
I wish to set it free
And to refresh my face
And to paint your images

I'm the horrorladybird

I... don't... land... on... flowers... anymore

Except at foot of crosses
At midnight in graveyards
I gather poison to cook nightmares
I was a white child
But now I'm the horrorladybird
Hangfölde Most

Jöjjön el a te országod, akaratod legyen szabad,
A szeretet és a gyûlölet legyenek házasok,
A mennyben vagy a pokolban.
Amikor az akarat és a szerelem, szárnyakat bontva
Együtt szálltak közöttünk és felettünk,
Mi voltunk az õrizõi a kétarcú világ
Minden dalának és ködmisztériumának. 
Volt egy dal a tolvaj éjszaka számára,
Volt egy dal az égett csontú nappalok számára,
A szerelem számára, a gyûlölet számára
És minden õsi isten számára.
A hold ránk mosolygott, kacéran vagy gúnyosan;
Szikrázó pengeszavakat válaszoltunk neki.
Most itt vagyunk, sorokba fektetve a hátunkon.
Nézz fel a holdra! Elveszítette az arcát...
Jöjjön el a mi országunk! Los akarata legyen szabad.
A szeretet és a gyûlölet legyenek házasok, a mennyben vagy a pokolban.
Az alvó Los szomorú éjszakájában
Az utolsó dalnokok az igaz szíveket számolják.
Hiába várják a hangok új hajnalát.
A mezõk üresek és nem mesélnek a fák.
A dalok a táblák alatt fekszenek,
A törvény halott kõtáblái alatt.
A kövek és a hideg dalai
És néhány sirató - csak ennyi, amit tudunk.
Megtört tekintetünk semmivé válik,
Kezeink saját keresztjeinkké lesznek.
Jöjjön el a mi országunk! Los akarata legyen szabad.
A szeretet és a gyûlölet legyenek házasok, a mennyben vagy a pokolban.
Voiceland Now

Thy kingdom come, thy will be free
Love and hate be married
In heaven, or hell
When will and love taking wings
Flew together amongst and over us
We were keepers of every songs
And fog-mysteries of double-faced world
There was a song for stealer night
There was a song for burned-boned days
For the love, for the hate
And for all of ancient gods
Moon smiled at us ogled or sneered
We answered her sparkling blade-words
Now we are on backs laid down in lines
Look up to the moon, she has lost her face
Our kingdom come, Los' will be free
Love and hate be married
In heaven or hell
In the blue night of sleeping Los
Last minstrels wait new dawn of tones
Fields are empty and trees don't tell
Songs are lying under table
Dead stonetables of the law
Chants of the stones and of the cold
And some laments are only we know
Our broken looks dwindle to nothing
Our hands become our own crosses
Our kingdom come, Los' will be free
Love and hate be married
In heaven or hell
Éjszaka

A sápadt arcú éjféli tömeg
Hiába ostromolja az álomfalakat.
Farkasok és baglyok
Õrzik õket.
Hangfölde eltûnt számodra.
Night

The crowd of pale-faced midnight people
Are besieging the dream-walls in vain
The walls are defended
By wolves and owls
Voiceland is disappeared for you
Sulamit Mint A Hold

Van egy ösvénye a fagyos szíveknek,
Ahol nem érzel, legfeljebb félelmet.
Sulamit a szerelmek földjérõl jön,
Rálép a magányos szívek ösvényére.
A nap Sulamit útja elõtt jár,
A hold jár vele nappal és éjjel.
Nap és hold - nem tudnak
Összetalálkozni halál nélkül.
A hold ezüst fénye sápadt, de ragyog.
Sápadt arcán hamis a nap csókja.
Sulamit a holdra és a csillagokra mosolyog.
Olyan hidegek, mint a lány karjai.
A szerelem Sulamit útja elõtt jár,
A félelem jár vele nappal és éjjel.
Fiú és lány - nem tudnak
Igaz szerelmet érezni halál nélkül.
A fehér karok ölelése a kígyó szorítása.
Hold-mosolyú Sulamit összetöri az ölelést.
Sulamit Like the Moon

There is a path for freezy hearts
Where you can't feel except the fear
Sulamit comes from land of loves
She steps to path of lonely hearts
Sun goes before Sulamit's way
Moon goes with her at night and day
Moon and Sun can't
Meet together without death
Moon's silver light's faded but brights
On her pale face Sun's kiss is false
Sulamit smiles at moon and stars
They are so cold like the girl's arms
Love goes before Sulamit's way
Fear goes with her at night and day
She and he can't
Feel true love without death
White arms hug is serpents grip
Moon-smiled Sulamit breaks the hug
A Halál Cirkusza

Miért gondolod, hogy a hold arca és
A titkok a tavak fenekén olyanok, ahogy te érzed?
Miért gondolod, hogy a légi tündérek tánca és
A tüzek zenéje olyanok, ahogy te érzed?

Baszd meg az érzéseidet! Baszd meg az érzéseidet!

A rongybabák, amiket az életedbõl ismersz,
Körbejárnak a halál cirkuszában.
Csak rongy van a keblükben
És szemük a semmibe tekint.
A valóság Hangfölde aranykorában maradt.
Az elõadás folytatódik nélkülünk és
Egy hely nélkül, ahol a virágok nyílása
Jelent valamit.

Miért gondolod, hogy a holdnak van arca és
Vannak titkok a tavak fenekén?
Miért gondolod, hogy a légi tündérek táncolnak és
A tüzek zenélnek?
Miért gondolod, hogy nem vagy egyedül?

Baszd meg a gondolataidat! Baszd meg a godolataidat!

Ez egy rossz álom egy hely nélkül,
Ahol a virágok nyílása jelent valamit.

Ez a világ csak a halál cirkusza...
Circus of Death

Why do you think that face of Moon and
Secrets on bottom of lakes are so like you feel
Why do you think that dance of aerial fairs
And music of fires are so like you feel?

Fuck your feels! Fuck your feels!

Moppets which you know from your life
Come around in circus of death
There are just rags in their chests
And their eyes look at nothing
Reality?s stayed in Golden age of Voiceland
Performance is continued without us and
Without place where blooming of flowers
Means anything

Why do you think that Moon has got a face
And there are secrets on bottom of lakes
Why do you think that aerial fairs dance
And fires play music?
Why do you think that you are not alone?

Fuck your thoughts! Fuck your thoughts!

It?s a bad dream without place where
Blooming of flowers means anything

This world is just circus of death...
Kísértetek

Mi vagyunk a szörnyû kezek, 
Melyek rettegésben tartanak téged,
Mi vagyunk az áttetszõ zaj,
Ami kiáltásodban visszhangzik.
Érezz minket a saját bosszúdban! Lásd:
Nincs halál! Nincs halál! Nincs, nincs halál!
Kerékbe törtek minket
És letaszítottak egy gödörbe,
Ahol fekete farkasok és hideg kígyók
Veszekedtek húsunkért.
De itt vagyunk újra! Látod:
Nincs halál! Nincs halál! Nincs, nincs halál!
Nincs halál a tûzbõl jött szellemek
És Lady Y. kísértete számára!
Hiába próbálsz menekülni,
Elálljuk a kijáratot.
Az ágyad alatt fogunk sírni.
Nem tudsz aludni és nem tudsz élni! Lásd:
Nincs halál! Nincs halál! Nincs, nincs halál!
Nincs halál a tûzbõl jött szellemek
És Lady Y. kísértete számára!
Ha felejteni akarsz,
Mi álmodunk az agyadban.
Ellopjuk az árnyékodat, 
Hogy elássuk a temetõben. 
Nincs többé nyugtod, mert nem vagyunk halottak!
Nem vagyunk halottak! Nem, nem vagyunk halottak!
Nincs halál a tûzbõl jött szellemek
És Lady Y. kísértete számára!
Nincs halál! Nincs halál! Halál! Húúú!
Spectres

We are horrible hands
Keeping you in terror
We are transparent noise
Echoing in your shout
Feel us in your own revenge see:
No death! No death! No death!
We were broken on wheel
We were hurled down to pit
Where black wolves and cold snakes
Come to blow for our flesh
But we are here again you see:
No death! No death! No death!
No death for ghosts from fire
And spectre of Lady Y!
In vain you try flee
We will block the exit
We'll cry under your bed
You can't sleep and you can't live see:
No death! No death! No death!
No death for ghosts from fire
And spectre of Lady Y!
If you want to forget
We will dream in your mind
We will steal your shadow
Dig it in the graveyard
No more peace for you, because we're
Not dead! Not dead! No, not dead!
No death for ghosts from fire
And spectre of Lady Y!
No death, no death, no death? huh!
Úton A Semmi Felé

Szeretnék az ágy árnyéka lenni, amelyben alszol.
Szeretnék a téged ölelõ karok árnyéka lenni.
De csak egy árnyék vagyok,
A tárgy nélkül, mely az árnyékot veti...

On Way to Nothing

I wish to be shadow
Of bed in which you sleep
I wish to be shadow
Of arms embracing you
But I'm only a shadow
Without items casting shadow?
Üvegtigris:
Az Üvegtigris Dala

Hallottad már titkos éjszakákon, ha a rettegett vadonokban jártál, azt a különös üvöltést, mely néha belevegyül az álomarcú gondolatok hangjaiba, amit akkor keltenek, ha a csontösvényeken osonnak, hogy elérjenek védtelen szívedig? Hallottad már azt az ordítást, mely talán egy vadállat fájdalmas vonítása lehetne, de észrevétlenül hal bele a fák álomkóros nyikorgásába? S csak valami üvegcsengettyűkhöz hasonló csilingelést enged megtelepedni a csodálkozó tudatban.
Ő az. Az Üvegtigris. Ő sír így, midőn messze elkerüli a többi állatforma démont. Pont az ellenkező irányban keresve prédát. Vagy ki tudja? Talán nem is sír. Talán a párját keresi. Vagy csak mellékesen közli a szelekkel, hogy épp erre jár. És akkor elédtoppan. A legkülönösebb lidérc, akivel képzeleted vadonjaiban találkozhatsz. Épp elédugrik és megáll, veled szemben. Körötted az erdő oly sűrű, hogy nem térhetsz ki a szörny elől. És mögötted a megtett út borzalmai. Melyeket akkor sem kívánnál átélni újból, ha nem gyökereztek volna a lábaid a földbe a rémülettől.
Üvegtigris figyel. Bundáján csendesen ringatóznak a csillagok. Halott arcodat nézegetve kíváncsiak és azt találgatják, miért nem élvezed a forró remegést, amiben ők repkednek. Szeme között a hold gyengéd hullámzással kapaszkodik meg a szörny nemes homlokán.
Az Üvegtigris meg csak figyel. Dehogy akar hatalmas mancsával a földre teríteni! És nem szomjazik a véredre. Nem azért jött, hogy elvegye az életedet. Épp ellenkezőleg. 
Életet akar adni. Új életet. Fájdalomból és nyomorúságból, 
aminek súlya van, hogy többé ne feledd el, bármilyen halott arccal is nézel a szeme közé, a szíved még dobog, ha halkan is.
Az Üvegtigris figyel. Figyel, és sosem felejt el, míg a világ világ. Nem kell félned tőle, mert cseppet sem félelmetes. Ő maga a félelem. Ahogy lassan feláll, kinyújtóztatja fenséges tagjait és továbbindul megszokott ösvényein. Maga a testet öltött nyugalom. A síri csend, amiben nem rejtőzik semmi. De amiből megszülethet valami. Valami, aminek súlya van, hogy többé ne felejtsd el. 
Roppant alakja lassan belevész a homályba. Csak a bundáján ringatózó csillagok mosolyát látod még felvillanni. Lehet, hogy sosem fogod hallani azt a hangot, de az Üvegtigris megnézett magának, és sosem felejt el!


Eljövendő éveket,
Rútakat és szépeket
Kristálytitkok rejtekén 
Aranyfényű alkonyatban leltem én.

Túl az élet peremén, 
Létezésed védem én
És a múltat a jövőbe kergetem
Sejtett sorsod bús szívedbe égetem.

Lomha mancsom eltalál,
Éles karmom nem halál
Üvöltésem zeng az éjben
Visszhangzik egy szentbeszédben
Angyali szó, ordítás
Isten szól így fent az égben, senki más.

Túl az élet peremén
Minden sorsok éjjelén
Ott vagyok, és nem vagyok
Néha-néha meghalok (álmodok)
S mint a néma angyalok, hallgatok.

Mint a vándor álmok
Szellő szárnyán szállok
Csillagfény a lelkem
Bús mohák közt megpihen
A zord halált kijátszom
Vágynak gyermeke, őrzője a fénynek
Álmok fejedelme, viharok lovasa
Én vagyok
Erőt a Naptól, nyugalmat a holdtól kapok
Mint a vándor fények
Álomszárnyra kélek
Bús halál a lelkem
Csillagfénye végtelen
Viharvert vad ösvényemen...

 

^^^