Elõadó: Garden of Eden
Lemez: A Halandóság Kertje
Stílus: darkgoth
Évjárat: 2001 aug.
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: taglista
Kiadó: szerzõi kiadás
Kapható: szerzõktõl

1. Távoli hangok + Prológ
2. Ha lemegy a Nap
3. Egy régi kép
4. Elátkozva
5. Utolsó szó

 



Távoli hangok

Lelkem testet ölt, szívem megpihen
tudom ki mire vár, de nem értem Neked
Miért fáj? Miért fáj a múlt? Miért fáj
Az élet? Osszedőlt falak alá temet
Régi képed, mely véres már

Könnyeim a földre hullnak, kételyek
Gyötrik lelkemet. Hova tűntek a régi
 Álmok, fájdalmas könnyű szerelmek?
Csak egy emlék maradt, Veled a holdfény alatt

Oh, kedvesem, gyere jöjj velem
Vár a végtelen, semmi félelem
Ami Benned él, örökké remél,
A Jó elkísér, a bűn elvetél!

Oh, Kedvesem...

Távoli hangok a sötétbe hívnak menedéket nyújt az éj,
Teremtő lesújt bűnös lelkemre, nincs menekvés!
Az ég alatt éget a tűz ami képeket ébreszt bennem még,
a bűnbeeséstől a bűnbocsánatig tart az élet és kész...
Az ég alatt éget a tűz ami képeket ébreszt bennem még,
a bűnbeeséstől a bűnbocsánatig tart az élet és kész...

Csak a gyönyör és a vágy, mi elkísér,
csak a bűn és a bánat mi elvetél...

Csak a gyönyör és a vágy, mi elkísér,
csak a bűn és a bánat mi elvetél...

Csak a gyönyör kísér, a gyönyör kísér...
Csak a gyönyör kísér, a gyönyör kísér...

Oh, Kedvesem...


Ha lemegy a Nap

Szobám mélyén, rejtekén fekszem,
Előttem állsz, remeg a testem,
Gondolataim a földön hevernek,
Kérdezem őket, nem felelnek...
Mit tegyek Veled? Tied az élet!
Ellopom a rettegésed!

Ha lemegy a nap majd visszatérek,
de Te sem érted mit remélek,
de rájössz majd ha késő lesz,
sírjon a világ másé lesz...

Ha lemegy...

Kín a múlt és bűn a jövő,
Nem tudja senki honnan jön Õ...
Menekülök tőle az éjszakába,
De megtalál a fény homályába...

Sötet éjjel megváltozik minden,
Aki nem idevaló eltűnik innen,
Te rájossz majd, ha keső lesz...
A síron a virág, az enyém lesz

Sötet éjjel...

Az enyém lesz!...


Egy régi kép

Álmaim újra lobognak - a testemben, a lelkemben -
Újra csak Neked, a vágyam csak Te vagy.
Fogadj el, temess megagdba mélyen!

Rajta induljunk! Vár egy sivatag
Gyere ne félj, engedd el magad
Fogom kezed, benned félelem
Hideg fut át hófehér testeden.

Gyere jöjj velem! Ez a félelem
Érzelemdús változás. Megtisztult testtel,
Együtt a szellemekkel, valahol egy
Sötét éjen át. Visz az út tovább.

Álmaimban még mindig csak Te vagy,
Egy gyönyörű kép, mi lassan oszlik szét
Emészt a bánat és a fájdalom,
Hogy a gyönyörű kép lassan,
lassan oszlik szét.

Elátkozva

Két szemed mindig vigyázott rám,
De elkárhozott lelkem, elkárhozott
Utam során.

Kísértésbe ejtett a fény:
Györtő fájdalom; kínoz a valóság.
Néha mikor elhalványul az ég,
Újraébred bennem a halálvágy.

Kínzó fájdalom, őrjítő magány
Benn a szívem nagyon fáj
(De) én leszek az elátkozott lélek,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár.

Ez a rettegés, ez a rettegés:
Kegyetlen kínhalál

Néha mikor elhalványul az ég
Újraébred bennem a halálvágy.
(De) Én leszek az elátkozott féreg,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár

Utolsó szó

Szívemben őrzöm utolsó szavad,
Kegyetlen fájdalom. Nem értem:
Miért kellett elmenni tőlem?
Miért kellett hogy szenvednem

Utolsó kép Rólad - szívemben őrzöm némán,
tiszta lelked az égbe, érzem hazatalált...

Úgy fáj! Úgy fáj!
Úgy fáj! Úgy fáj,
hogy elragadtak tőlem...
Úgy fáj! Úgy fáj!
Úgy fáj! Úgy fáj,
csak néman állsz a ködben...

Úgy érzem, hogy elveszett minden, csupán az emléked - ami örök - marad meg talán...
Úgy érzem, hogy elveszett minden, csupán az emléked - ami örök - marad meg talán...

Úgy fáj!...

Ahogy bennem élsz, most és mindörökké,
Ahogy ölelt a két kezed
Érzem hűvös lehelletét a szélnek,
Mikor tűz emészti lelkemet...

Ahogy...

Úgy fáj!...

Úgy fáj!...

^^^