Elõadó: De Facto
Lemez: Evangeliom
Stílus: darkpszichedelikus (?)
Évjárat: 200x
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: Renato
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: biztos...

01. Kereszt
02. Álomút
03. Evangeliom
04. Háttal a Mennynek
05. Hulljon rám az éj
06. Feltámadás
07. Fényhozó
08. Ezodóima

 

 

Kereszt
Ismét zúgjon a hajnal Előtte állok egy nappal Harcolj értem bűnös szavakkal
Szentként porral a mélyben Krisztus teste és vére Vagy halott Kisded útja a mélybe
Vigyétek testem és vérem Kalauzoljon énem Mindenem árnyékként elérem
Midőn csillagok voltunk Gondtalan volt a sorsunk De bosszúja vérétől kihunytunk
Héj ! Bocsáss meg nekem is megígértetett: Kiváltod bűnöm s erénnyé teszem !
Héj ! Fogadj el ahogy azt másért is teszed Börtönöm elpusztítható veled !

Álomút
Néhány nap még talán S elmúlhat a hosszú álmodás Mindenem várja már
Az érintést a megnyugvást Izzasztó álmok után Újjászületnék ma már
Elhagynám az emlékét A szenvedést a könnyeimért Újra megtisztulnék
De a szívem eltemettetném… Néhány év még talán S kezdődhet az újabb álmodás
Mindenem hívja már Az érintést a megváltást Izzasztó álmok után…
(úgy várom az ébredést mikor lemondok róla kilépve az álomból majd elérem újra
de még itt vagyok nálad de még itt vagyok… ha kell.)

Evangeliom
Volt mikor távol Lépteim a tű fokán Könnyeimet arra hagytam Ki mindenhol ott járt
Általa a megfeszített Múzsaként a földön járt Homlokomra akkor írta : A szíved útján járj
Elfeledett messzi távol Kezeimen nincs több lánc bánatomat messze vitte
Arcodról egy ránc Gyenge felhő sír az égen Emberek a tű fokán Homlokomra mégsem írod :
A szíved után járj Szólj még
S én hallgatnék neked a hangodért Jöjj még
S én maradnék neked a percekért Kérj még
S én adnék neked már a semmiért Higgy még !

Háttal a Mennynek
Mély álmodás tömjén és sóhaj Szomjazó vágyakozás A gyengéd kín után
Lázas varázs Izzó parázsból A vérré vált bűn se fáj A kígyó szemén át
Megáldott hús Méhében szunnyadt Bimbózó elhalás Tövisként szúrta át
Szemével láss ! Testével érezz ! Tüzével égess el! Hangján szóld szavát !
Háttal a Menny kapujának Tündöklő vérző Kánaán Szent tűzből előtörő láva
Lángokkal formált jégvirág

Hulljon rám az éj
Csókokkal ébresztesz még Utolsó érintésként Könnyeid elrejted némán
Hosszú a perc s mégoly nehéz Tudom most végleg elmész
Ajkadból fájó emlék Mondanám de szemedben látom
S ez nélküled semmit sem ér Csend van már nem hallak rég
Lassan itt minden kiég Szívemért már nem dobog másik
S e nélkül semmit sem ér Hulljon rám az éj Fekete föld legyen arcom

Feltámadás
Vezess új útra mi voltam mára elveszett Vérpadra küldtem századszorra lelkemet
Küzdést kívántam nem díszharmóniát Csorogjon vérem de nem kell hogy sírni láss
Vezess új útra mi lettem volna nem leszek Örök szükséglet vagy halálom ha elveszek ?
Kínos szentséggel de hiú kegyelmed vagyok Ha malasztod rajtam hát kínokkal is hálhatok
Hideg vasat merítek a szívembe mi belefájdul De új erőt szül bennem ez a fájdalom
Szomjam hevével minden méltóságom tűzben ég Új arcomról majd eltűnik a szánalom

Fényhozó
Képzelj engem újjá A hosszú évek után Nincs már semmim onnan
A szívem lüktetett csak odaát Látod mélyre dobtam Elárultam kimondtam
A félve őrzött titkok Nem kísérnek el ideát Látom megsebeztem
De hidd el nem feledtem Mindent újra kezdve Mindig ott voltál velem
Ahonnan visszajöttem Utolsó ébredésem Neked elhozom még
Egy nap új szavát Hiszed nem hoz a jövő újabb csodát
A tegnapok íze elszáll Senki sincs aki szívedig lát
Aki emlékezne rád Pedig hozhat a jövő újabb csodát
A tegnapok íze elszáll De jön valaki aki szívedig lát
Aki emlékezne rád

Ezodóima
Ma éjjel újból Bűzlik az Ég Romlott arámmal Keresztünk elég
Parázna vérünk Fejvesztve hajt Pokolra juttatva Imádságunkért
Neved a számban Ajkad remeg Elérem innen Kevés lényeged
Véredbe vérem Vidd magaddal Emeld az Égig
Kitárt karoddal Ízed a mézé
Karmaid bennem tűnnek el Fényed a síré
Csillagod nekem tündököl Vágyad a húsé
Szívemig sosem juthat el

^^^