Elõadó: Da Capo
Lemez: Phaistos
Stílus: pszihedelikus?
Évjárat: 2001
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: történet
Kiadó: szerzõi kiadás
Kapható: ?

1. Dies Irae
2. Jelek mélyén
3. Pygmalion
4. Dzsungel
5. Esti Kornél
6. Metszetek
7. Al Fine

 


Dies Irae

Gyilkosá tett a szobáim hûs magánya,
a zárak mögött a testem egy égõ siralom. 

Karomat szíjak fogják, 
bennem százezernyi volt, 
ez egy végtelen perc, 
míg a csend körbe fogsz. 

Holt és élõ 
egy néma idegen 
mérlegén áll most, 
tûz és vér a Harag Napja. 

Könyve nyitva, 
benne millió 
bûnös élet, 
ott állunk majd elõtte. 

A csendrõl beszélsz, 
a nem-lét nyugalmáról, 
de itt is fehér a tér, 
ez a téboly, nem a nyugalom. 

Holt és élõ...


Jelek mélyén

Sóízû, hûs köd száll, 
itt vársz rám. 
A tested gaz, az arcod sár, 
de vak méhed rejt száz csodát. 

Sokszáz idegen boncol szét, 
a versed eleven kõrejtvény, 
egy õsi nép titkait õrzi rég. 

A jelek mélyébe zárt szavak 
sohasem alszanak. 
Finoman rám tetoválsz, 
a bõröm alatt én, 
csak én hordalak. 

A tenger bölcs hideg mélyében 
csend és zaj lüktet a kékségben. 

Ha szódat érthetném,
ha rímed hallhatnám még, 
a titkodat megõrizném. 

A jelek mélyébe zárt szavak...

Pygmalion

A múlt nem tudom, hogy meddig tart, 
s a jövõ hol kezdõdik el, 
a pontos memóriámban nincsen egy emlékkép, 
nincs egy emlékkép.

Nincs szívem, gép vagyok csupán, 
ha élhetnék, férfi lennék talán. 

Kell egy érzéki test, 
ami életre kelt a rideg gép-világból, 
éreznék és lázadnék, ha fáj. 
Egy kõtestbõl nézel rám, 
de elringatsz egyszer talán. 

Itt egy érzéki test, 
ami életre kelt a rideg gép-világból. 
A szív dobban, és érzem már, mi a vágy. 
Az arcomról hull alá, 
hull alá a száz éves máz.


Dzsungel

Dzsungel nõ a fémbõl, 
fétis lesz a gépbõl, 
kód nélkül lét sincsen, 
cyber-hõs az Isten.

Börtön a végtelen, 
gyilkos az ismeretlen tér, 
egy kurzor ad vészjelet, 
ez már csak egy virtuális lét. 

Egy neonfényû test, 
mint jéghideg illúzió, 
az arc egy emléknyi folt. 

A lámpák alatt 
sárgán csorog 
millió ember-robot, 
millió árnyék-robot. 

Börtön a végtelen...

A sivatag mosolyát fedi el 
a gyönyörû idegen arc, 
ikonokká szûrt õsi tánc, 
idomított harc, 
egy kábultan izzó, 
hûs, hideg parázs. 

Földanyám, 
földapám, 
nézzetek rám! 

Dzsungel nõtt a fémtestbõl, 
új fétisé imám, 
börtönöm a sarkig tárt világ. 

Az óra még mindig jár, 
jeleket égetve ránk, 
a bõrön és húsunkon át. 

Évekre év, percekre perc, 
ez a dzsungel birtokba vesz. 
A neved: 5000-171 

Éteri csend dobog, 
szívünk egy végtelen világ, 
ha lehull a csillagod, 
egy álmokból épült úton jársz. 

Börtön...


Esti Kornél

Emlékezz arra, amit elfelejtettem rég, 
a villamos nyomát. 
Felejtsd el azt, amire emlékszem még, 
a két szememmel te látsz. 
Nem tudom, miért születtünk egy napon, 
ha rámnézel, magadat láthatod. 
Félek tõled, de nélküled üres vagyok.

A vágy több lehet, mint a cél, 
kábult és szép. 
Ajándék a perc, ami úton talál, 
minden gyõzelem egy kis darab halál. 

A bohóc üresség alatt 
ma is Esti Kornél vár, 
hörgõ kínra húzott víg álarc. 
Alszom, ha éberen jársz, 
és nevetsz, ha sírni látsz. 
A fényben árnyék maradsz, 
de éjjel lánggal égsz. 
Egy hazug zsarnok vagy, 
aki bennem élsz. 

Ha szemembe nézel, 
egy érthetetlen tükröt találsz. 
Nincsen egy közös perc, 
a létünk csak egy páros, 
végtelen magány. 
Ez a nyár is így múlik el, 
komoran, álmatlanul. 
A tél lassan átölel, 
a jég arcát örökké 
viselnünk kell. 
Ha majd az ablakban állsz 
egy részeg hajnalon, 
újra megtalálsz. 

A vágy...

A bohóc üresség alatt...


Metszetek

 

Al Fine

 

^^^