Ha tarkón a kéz
Ébredj fel,
még nem késõ !
Sok száz halált önt elénk
a képernyõ.
Itt élünk,
nem egy más bolygón.
Van értelme álmodozni
egy jobb korról ?
Ha tarkón a kéz,
az értelem vérbe fojtva,
sötétre festi át
egy néma láng.
Bennünk is él
a világ egy kis darabja.
A bilincsbe vert
jövõ az éjszakánk.
Számlap nincs
az órán rég,
a naptáron: ezerkilencszáz-
nyolcvannégy.
Rejtsd el jól,
ha rettegnél,
agyadba lát,
manipulál a Nagy Testvér
Ha tarkón a kéz...
A lélegzet
csak fojtó tûz,
oltárrá fagy a félelem,
ha vallást szül.
Ha tarkón a kéz ...
Utolsó tánc
Karja a vállamon,
szelídnek látszik.
Ma este értem jött,
és Istent játszik.
A mérged bennem,
a bõr alatt,
ez az utolsó
szenvedélyes táncom.
Hány halál vár rám ?
Most az árnyék
az arcomra olvad,
a pillanatban
nincs bent a holnap.
Fáj, hogy vágyom rád.
Téboly és szánalom
ma könnyû álom.
Fehér csendbe ejt
az izzó lázból.
A mérged ...
Tél van az arcokon
Másodszor most feszítik keresztre Õt
a lelkét pénzre váltó szemfényvesztõk.
Más színre festve szavát, életét,
arcán a tiszta fény már csak képregény.
Tél van az arcokon,
a ránc betakar.
Belül van az éjszaka,
a szív helyén dobban.
Csak elõjáték az élet,
ha hisz bennünk a végzet.
Biznisz a Biblia, médiasztár,
cirkusz a Golgota, jegyünk lejárt.
Miért vársz csodát ? Talán csak tévedtél.
Iparággá szelidült a szeretet a kereszten.
Tél van az arcokon,
a ránc betakar.
Belül van az éjszaka,
a szív helyén dobban.
Csak elõjáték az élet.
Jéghideg roncsokon
jéghideg nyár.
Itt volt az otthonom,
de nem ismernek rám.
Ha földre cseppent a vérem,
ott voltál.
^^^
|