Vad ima
Mélységes mély a múltnak kútja
Melyben életed elmerül
S a két világ közt vad imába kezd
S a halál csuklyája rád terül
Igyon véredből áldomást
A pusztulás, a rothadás
Magával ránt s a mélybe húz
A jövő a jelen s a múlt
Az agyam egy templom
Hol hamis papok
Bemocskolnak minden
Tiszta gondolatot
Eljött a perc el kell menned
Lelked a fénnyel szembesül
Tapasztald meg a kín birodalmát
A pusztulás édes világát
Taszít az élet s kivet magából
Eufórikus halotti mámor
Békével indulj s én megbocsátok
S ígérem kínod csendesül
Tisztán s szabadon ragadjon el
S vezessen örök pusztulásba
Égjen az agyadban utolsó álmod
Tiszta szívből kívánd halálod
A halál ragadjon el |
|
Isteni Orgia
A mennyek országa elérkezett
Fegyverek a tiszta lelkek kezében
Hitüket áldozzák
A tudás oltárán
Sosem látott látomás kísért
Tétlen és mostoha lett a remény
Látva a szent kegyetlenséget
Holtak holdfény mosta testét
Ember vagyok - Bánattalan
Nem szent és nem - Halhatatlan
De istent teremtek s hitet adok
S ha nem fogadsz el légy átkozott
Minden éjszakád legyen nyugtalan
Bánat láza ne csendesülj
Érezd a kínt - gyermeked sírjánál
Hóhérod szemében - lásd a gyönyört
Istennek nevében magányra ítélt
Idegen kezével meg osztotta a fényt
Nyomdokaiba az éhség és halál lova járt
Kimondhatatlan gyötrelemmel égre emelte a vágy
Isteni orgia
Álomba merült a fény
Valld meg bűneidet
Az inkvizítor magam leszek |
|
|
|
|
|
A harag napja
Átkot hoztam rád fekete lelkem szent imáját
Légy a Messiás, a megváltó ki tisztán lát
Tűz és jég végtelen az örök remény
Tápláld ezt a fényt mint, engem ereimben a vér
Fekete szemeken át feltárul egy sötét világ
Ott ahol fekete a fény mint, a tudós gonosz templomok rejtekén
Kísért egy látomás egy álom és egyre éget a vágy
A napról mely lesz a végső mikor eljön az Ítélő
Képzelet szülte gonosz ének tápláld őket örök élet
Vérrel írják a szent imát s ránk hozzák a pusztulást
Ama nap lesz a harag napja élőket a holtnak adja
Élő vagyok a holtak szigetén eljön a síri csend és a tél
Akkor jön el az én időm megnyílik lábam alatt a föld
Elmém akkor visszatekint az életem értelmét hagytam fent
Fogd a kezem- hirdess új igét
Mutass utat- s vidd a fényt
Reánk száll a pusztulás
S a lelkek sírják a halál énekét |
|
Lángok ölén
Vésse neved az őrület
A düh és a félelem szent könyvébe
Lángok ölén énekeld
Az öngyilkos lelkek énekét:
Aglon, Tetagram
Stimula Mathon
Rerags Ammathon
Clyoron, Icon
Esition, Existien
Eryona, Onera
Eresyn, Moyn
Melfies, Saterion
Vonzzon a mélység
A vad gyönyör
S találjon rád
A szent akarat
Megtisztít téged bűneidtől
S mások bűnei sem kínoznak majd
Az elmúlás vére újra keresztel
S beteljesült nászod újra fel ajz
Namatar Nin-gelal
Sabaoth Adomina
Ez a világ nem hisz magában
Te sem hiszel , én sem hiszek
Kezünkben a pokol s a halál kulcsa
S gonoszságunkért a gonosz fizet |
|
Átok
Fordítsd az arcod a fény felé
S a szeánsz örökre véget ér
Sötét és iszonyatos néped
Fessen sátáni önarcképet
Halálos vágyam kínzó románca
Hozzon átkot a Jehovákra
Nem kell a festett színes világ
Pusztuljon mind ki hitet kínál
A messiás nem jön el
S az ezeréves birodalom rombadől
Nézd végig néped vad kínját
Boldogtalanná tett gyermeked álmát
Minden nap reménybe öltöztet
Az örömtelen napok homálya
Csendesüljön benned végleg a harag
S csak a kín legyen mi a tiéd marad
Pusztítsa el a történelem
Szívedet s lelked hitvány tárgyát
Kifosztott lelked kegyelmét
Váltsa fel a kárhozat |
|
|
|
Szüzek könnye
Láttam Jeruzsálem vad lányait
Szemükbe könny és rettegés
Siratva halált s feltámadást
Siratva múltat s félve a jelent
Gyűlölöm őt minden szavát
A hét gyülekezet angyalát
Kit asszony szült a napba öltözött
Szűzként fogant királyi szajha
S minden síró szem
Az én álmomat látja
S minden síró száj
Az én hangom kiáltja
Kitaszítottak engem a földről s az égből
S a bűnt és a rettegést a nevemhez kötötték
A halál hullámai vettek engem körül
S az istentelenség árjai rettentettek engem |
|
Ragály
Oly magányos vagy mint az a kis gyerek
Ki összetett kézzel egy sír előtt
Az édesanyjának azt mondja el
Hogy sosem fogja őt elfeledni
De elfelejti mert az ember ígér
S megfakul valami a szívében
S majd túl nagy fáradság lesz az
Hogy halott anyjára virágot tegyen
Egy ragályos kór mit az ember hordoz
S a génjeivel majd tovább ad
Hazugságban kérni tanít
S magányunkban erőt ad
Látom a szemed a boldogtalant
A millió tervet mi álom marad
Békét adj nekem örök nyugalmat
Hogy tisztán legyek az apám nevére
Kiérdemült és méltó
Átkozott a gondolat
Mi élni kényszerít és élni hagy
Éj imádó lelkem csendesüljön
S benne a tűz már sose lobogjon
A misztikum hangja többé ne szólítson
S ne igézzen engem s ne idézze őt |
|
Lehajtott fejjel
Végtelen kínom
Sikolyt tapaszt az égre
Harangok hangjára
Madarak reptére
Lelkemben érzem a
föld minden fájdalmát
Kínoknak kínját
A tétlenség átkát
Mögöttem egy hang
Egy sohasem hallott zsoltár
Halálos sebet ejt
Könnyektől edzet lelkemen
De ki az ki osztja a világ fájdalmát
Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát
Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban
Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában
Egy álmot látok hol búzamezőn
Gyermekem rejti a vad ravatal
Elhalt letépet virág ajka
Már nem kérdez nem mesél
Hisz meglátta őt a halál két szeme
Gyönyörű áldozat bűntelen élete
Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat
Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat
Én alkottam én teremtettem
Vérben szültem könnyben temetem
Remegő kézzel lehajtott fejjel
Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg |
|