Elõadó: Baskiria
Lemez: Megtorlás kezdete
Stílus: black
Évjárat: 2003
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: Mist
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: E-mail

1. A megtorlás kezdete
2. Ezredik év
3. Krisztus utolsó üvöltése
4. Kard által vész el a szenteknek országa
5. A kárhozat holdja
6. A Megfertőzött világ

 

 

A megtorlás kezdete

Sötétségbe borult a kietlen puszta
Ahol régen a földet pogány vér áztatta
Elmúlt idők elfeledett sírhalmok felett
A mindent tudó és ismerő csillagok fénylenek
A mélységből feltör a holtak ősi éneke
Harcba hívja az igaz lelkeket
Gyűlölettel teli végső csatába
Mindent elsöprő pusztító megtorlásra


Ezredik év

Testet öltött gondolat
Bennünk a gyilkos vágy
A végzet iránti hódolat
Keresztes vért kíván

Ezerszer legyőzte már
A tél a napot
Mióta népünk
Hazug hitet kapott
Tűz égeti immár
Az álnok hitet
Elpusztítjuk mind
Mit hirdet

Így tűnik el mindörökre
A lelkek evilági temetője

Vértócsában fetrengő szentek
Semmibe révedő szemei előtt
Hazug életük mérföldkövei
Végül látják az imádott jelképet
Porba hullani

A jeges ködben szertefoszlott lehellet
A hófehérré fagyott kezek
A távolból rikító vöröslő színek
Mutatják végső nyughelyeteket


Krisztus utolsó üvöltése

Keresztek alatt fekve
Egy álszent élet után
Lelketek nem menekül
A büntetés elől
A Föld felszíne alatt
Testetek már elrohadt
De az izzó mélységből
Senki nem hallja a hangotokat
A fagyos kőfalak
Látják magányodat
A fagyos kőfalak elnyelik hangodat

Elkárhozott lelkek
Fájdalom kiáltása
Visszhangzik a sötétség
Véres mocsarában

Megkínzott szent lelkek hangja
Szűrődik ki a pokolból
Jézus krisztus üvöltése zúg
A távolból

A fagyos kőfalak
Látják az örök szenvedést
A fagyos kőfalak
Örökre elnyelik a fényt


Kard által vész el a szenteknek országa

Mint a kopár sziklákkal
Körbe zárt mező
Dicső jövőnk a múltat
Soha nem felejtő
Ajkunkon életre kel
A szilaj harci dal
Győzelembe menetel
Az elkárhozott had

Mikor lesújt a nehéz kard
Az acrokon végigfut a rémület
A testektől elvált fejek
Tompán hullanak a földre

Az áldozati oltáron
Véres kezünk nyoma
A pusztító erő
Nem pihen soha
A sötét hit diadala
Gonosz igét hirdet
Vallások pusztulása
Acélozza lelkeinket

Eljött az idő, látom
Ahogy ölnek a harci bárdok
Látom a poklok mélyéről
Támadt vad pogány hordákat
Ahogy angyali seregek százait
Halálsikolyba folytják

Kard által vész el az egész világ
Vele a szenteknek országa
Zúgnak a végső harsonák
Zeng a végzet szimfóniája


A kárhozat holdja

Felvirradt fekete napunk
Diadalt arat fekete hadunk
Megállítjuk a keresztény járványt
Sárba tiporjuk a hamis bálványt

A halhatatlanok elpusztítanak benneteket
A káosz birodalma uralkodik felettetek

A kárhozat holdja ragyog
Sötét az ég
A nap már meghalt
Örök a tél

Álszentek hitetlenek
Lángokba veletek
Sírotok már rég megásva
Jöjjön temetésetek

A vallás utópiája lebeg
Hívők csonthalmai felett
Mit elért az elmúlás
És az örök enyészet

Lelkünkben dúl a harag
Mienk a sötét tudás
És a gyűlölet marad

Sötét szívünk hangja
És düh vezérel minket
Az iszonyat eljött
Nincs kegyelem


A Megfertőzött világ

Hallottuk a harangokat
De nem értünk szóltak
Láttuk a szenvedést
Átéltük a múltat
Hallottunk minden hazugságot
Látjuk a jövőt
Elhozzuk az igazságot
Látjuk a megfertőzött világot

Démoni vér csörgedez ereinkben
A bosszú lángja ég szívünkben
Ódon kövek rejtik a fekete átkot
Mely elpusztítja a szent világot

Szavaim zengnek
Elsorvasztva a csendet
Megidézve a gyűlölet viharát
A sivár végtelenben

A napot eltakarják a fekete szárnyak
Örök homályba zárva
A szent világot

Haldokló isten
Végső pillanata
Kinek fattya
Az emberiség
Kárhozata

 

^^^