Elõadó: Árnyak
Lemez: Vétkeim
Stílus: darkrock
Évjárat: 1999maxi
Honlap / Bor-ító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: lásd honlap

1. Utam a mélybe
2. Kirepülés
3. Vétkeim
4. Távol a menedék
5. Köd

 

  

Utam a mélybe

  Valami nem tetszik nekem, a Föld is elindult Velem.
Valami mindig a mélybe hiv -talán az éj.
Valami mindig magába húz -talán én.

Valami mindig megtalál.
Valami mindig a mélybe húz.
Az ami mindig sebembe mar,
talán a lelked, talán a múlt.
Valaki mindig rám talál.
Valaki mindig magába húz.
Te aki mindig sebembe marsz...

Nincs más út csak az éjszaka.
Fülembe ordit a vér szava.
Nem gyönyörért indulok ujra el- hanem mert kell.
Kényszer az utam a mélybe- gyere hozzám el!

Lelkem élni a múltba jár.
Nem fogok megnyugodni már.
Nem gyönyörért indulok ujra el- hanem mert kell.
Kényszer az utam végig a mélybe- gyere hozzám el!
 

Kirepülés

Most beszélj végre Te, és ne csak az indulat
hát szóljon végre az, ami igazán Te vagy.
Repülj végre Kedves, ha már én nem lehettem a szárnyad,
és szárnyalj végre fenn, hogy ne érjen sárba lábad.

Hát repülj végre Kedves, neked a boldogság a dolgod,
Én majd távolról csodállak, Te a mindenség jelét hordod.

Te törött szárnyu angyal, hát hogyne szeretnélek,
mikor Te vagy maga a dal, mikor Te vagy maga a lélek.
Tested isteni tánc, Te vagy, hangod égi jelbeszéd.
Arcod tiszta mint az éj, ott állsz világom tetején...

Vétkeim

Visszabújtam a földbe, mert ez nem az a világ,
ahol boldogan élhet bárki is, arcom legyen inkább fekete sár.
Valakinek még kellek, az úgyis eljön értem
és felemel a melyből a szeretet erejével.
Elvisz majd magával húzza halott lelkemet
és letöröl rólam mindent, ami engem eltemet.
Csókkal mossa le vétkeim, végigsimítja arcom
és nem engedi, hogy megtegyem, hogy befejezzem a harcom
De minden álmom a mélybe húz.
De gyengeségem összezúz.

Csókkal mosd le vétkeim, simítsd végig az arcom
és ne engedd soha, hogy megtegyem, hogy befejezzem ezt a harcot.
Mond, hogy túlélünk mi mindent és nem lesz több fájdalom
mond, hogy kék ég lesz felettünk, nem sáros sírhalom.

Emelj fel a fénybe és tiéd leszek örökre
szerelmünk mindig fennmarad, végtelen időkre.


Távol a menedék


Ordítva dühöng a város, mire leszáll az éj, egy roncs vagyok
Lüktet az agyam, csak csendre vágyom, holnap úgyis feladom
Durva, monoton zajok tépnek, agyamba hasítanak a fények
Zakatol bennem a rettegés, térdre kényszerít, távol a menedék

Ahogy felém hajlik, rám borul, fuldoklom a szorításától, tudom
Kikészít a fény, meggyötör, kést tart felém, életemre tör
Körbe-körbe elôre törve támad nekem, menekülök, megteszem
Elhagyom ma még ezt a zajt, eltunök, nincs ami visszatart

Éjszaka érkezem, távol a menedék

Én mindig éjszaka érkezem
Ahogy a sötét elôre tör
Valahol vár egy néma Föld
Nem dübörög a félelem

Úrrá lesz rajtam a kattogás, tekintetem érzi a villanást
Ordítok, s várom a nyugalmat, eltunök, semmi sem tarthat
Vissza majd éjszaka érkezem, homályba markol két kezem
Nézem a sötét ablakot, eltunnek az ordító napok

Köd

Elég a látomásból, ne legyen tüz és ne legyen vér,
eleg az elmulásból a Halál hozzám is elér.
De ez már sok és ez már nem kell
sötét szobámban árnyak, tünjetek el mind!
engem ideát meg várnak.
Én élni akarok Nephilim földje várhat még,
álmaim ne fagyjanak vérbe, korai eltünni még.
Sötét démonaim ellen küzdelem minden éj,
mert halált hoznak a gyertyák és
nem a régi kéjt.

Túl messze mentem
félek magába sziv a köd
és akkor elveszitelek téged
ahogy örökre eltünök

Én élni akarok Nephilim földje várhat még,
álmaim ne fagyjanak vérbe, korai eltünni még.
De ez már rég nem a régi játék, nézd ez tényleg igazi vér,
Ha tul sokáig nézel a mélybe a mélyseg is beléd néz.

^^^