Elõadó: Árnyak
Lemez: Album
Stílus: darkrock
Évjárat: 1998
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: -
Kiadó: ?
Kapható: ?

1. Öszben
2. Kitalálom, megteszem
3. Tudom, vársz
4. Örvény
5. A mélység fölé
6. Senki
7. Köd
8. Álom
9. Ujra eljöttetek
10. Még várj

 

 

Öszben

Az ösz gyümölcse a köd, leszakit téged,
de ez csak egy hangulat, nem a végitélet.
Csak borzongás fut át a tájon
és hullik a levél Feléd, hogy eltaláljon.

Olvadj a csendbe, olvadj a tájba,
Suttogj a csendbe, én megtalállak.

Álmos agyadban köd, a hegyekre nézel,
most közel az Isten, és távol a kényszer.
Reszketve ébred egy félig halott hajnal,
jéghideg a fény, mégis itt maradtam.

 
Kitalálom, megteszem

Halott vagyok, vagy nem, csak lebegés kell nekem,
csak vágy a sötet felé, küzdeni, hogy ne zuhanjak belé.
Ne kérdezd már, ne félts, ne várd, hogy a messzeség
visszaad neked, hogy ujra ott leszek Véled.
Itt maradok, itt fekszem, és átsuhan félettem
az életem, hogy mivé lettem.

Kikészit ez az agyhalál, valaki segitsen,
leheljen belém életet, akkor ha már...
Csak a füstbe markolok, kitalálom, megteszem,
ellopom az összes csillagot, ó és a helyükön lesz helyem
a helyükön lesz helyem, kitalálom, megteszem
a sötet fellegeken haldoklom szépen, csendesen.

Percekkel a halál elött, állok egymagam
elmult minden a multbol
csak a gyilkos vágy maradt.
Az álom, a vér nem kelt életre már
tünik az erö belölem és messze minden határ.
Kihunynak bennem a fények, összeomlik a kép,
utoljára nézem magam, lehelj életet belém.
Nincs eröm visszatérni, már nem vonz semmi sem,
az sem jó ami volt és csak rosszabb lesz.

 
Tudom, vársz

Uj tavasz éled, tiszta képed nézed a viztükörben
mosolyt csal a lelkemre, ahogy minden él körülöttem.
Ez az élet a lelkembe folyt, elöntött mint az ár,
ez a napfény csak nekünk szolt, hogy hátha vége már.

Rohanok hozzád, tudom, hogy vársz
hiszen érzed a tavasz lelkét
rohanok Hozzád, hogy ugyanugy fonj át
mint a házakat a fény.

A rügyek nönek, én is élek, simitja arcom a Nap
ugy tünik, hogy érdemes volt tulélni a multakat.
Felolvadnak az emlékeim, ahogy feltámad a sár,
a sötétnek háttal most elöre nézve, várom azt aki vár.

 

Örvény

Nem sodor az ár, a tengeren túli fények,
nem hozták el a jövöt, csak azt amitöl félek.
Engem nem sodor már az ár, mert a tengeren tuli fények,
nem hoztak el semmit, csak azt amitöl féltem:
Ezet hazug álmot, ezer hazug vágyat,
ezer lélektélen testet, amik csak dübörgésre várnak.

Halott a múlt, meghalt a lélek,
elveszett minden értek, csak dübörögnek a gépek.

Körülöttünk egy jövö, a lélek felszinén
nincs gondolat, nincs semmi, csak Te maradtál és én
és ezet hazug álom, és ezer hazug vágy,
ezer lélektélen test, ami csak dübörgésre vár.
A mélység fölé

Te táncolsz a szakadek szélén,
én csendben a mélyböl nézlek.
Te vivodsz valahol az élettel,
én mar elfogadtam a létet.
Szomoru álmaim nem zavarja meg senki,
Neked is itt kéne, vélem kéne lenni.

Én már néha nem is hiszem, hogy élsz,
de ha meglátlak, tudni fogom Te vagy,
elviszlek a mélység fölé.

Megtisztultam, mint egy igazi hó, mint az igazi éj,
nincs már szó a számban, ne félj, ne félj, ne félj!


A mélység fölé

Te táncolsz a szakadek szélén,
én csendben a mélyböl nézlek.
Te vivodsz valahol az élettel,
én mar elfogadtam a létet.
Szomoru álmaim nem zavarja meg senki,
Neked is itt kéne, vélem kéne lenni.

Én már néha nem is hiszem, hogy élsz,
de ha meglátlak, tudni fogom Te vagy,
elviszlek a mélység fölé.

Megtisztultam, mint egy igazi hó, mint az igazi éj,
nincs már szó a számban, ne félj, ne félj, ne félj!

Senki

Hány év telt el ugy, hogy nem történt velünk semmi
ennyi maradtam, ennyi maradtál
Hány szerelem múlt el, mire már nem emlékszik senki
e...
és mivé lehettünk volna, hogyha nem adjuk fel az álmunk
e...
De futni hagytuk az álmaink, csak sirhatunk utánuk.
e...

Ennyi maradtam, ennyi maradtál
senki vagy te is és senki vagyok
ennyi maradtam, de enyém maradtál
és valaki kezét azért te is fogod.

Pont ugy ahogy az állatok, csak elünk bele a mába
e...
Nem létezik itt semmi jövö, de élünk még mert hátha
e...
Nincs multunk és nincs jövönk és nem is maradt már semmink
e...
Nincs helyünk és nincs nevünk, de ez nem is érdekel már senkit
e...
Nincs is aki itt jobbra várna, igy magunk által magunkba zárva
e...
Csak tesszük a dolgunk máról mára,csak öntjük bele a vizet a sárba
e...
Telnek az évek a kispadon ülve, szemlesütve sem nézünka tüzbe
e...
Nincs semmilyen cél élenk kitüzve,de nem is aggódunk magunktól üzve.
e...
 

Köd

Elég a látomásból, ne legyen tüz és ne legyen vér,
eleg az elmulásból a Halál hozzám is elér.
De ez már sok és ez már nem kell
sötét szobámban árnyak, tünjetek el mind!
engem ideát meg várnak.
Én élni akarok Nephilim földje várhat még,
álmaim ne fagyjanak vérbe, korai eltünni még.
Sötét démonaim ellen küzdelem minden éj,
mert halált hoznak a gyertyák és
nem a régi kéjt.

Tul messze mentem
félek magába sziv a köd
és akkor elveszitelek téged
ahogy örökre eltünök

Én élni akarok Nephilim földje várhat még,
álmaim ne fagyjanak vérbe, korai eltünni még.
De ez már rég nem a régi játék, nézd ez tényleg igazi vér,
Ha tul sokáig nézel a mélybe a mélyseg is beléd néz.

Álom

Ugy simul a csók, ahogy beleremeg a sziv,
felébred a lélek, hullamzo táncba hiv.
Megmozdul minden, mintha feltámadna a szél,
ez a test lett az a "távoli menedék".

De ha csend van odabenn
már hallom halk lépteit.
Az álom mindig suttogva érkezik és elrepit.

Mint titkos kincset örzöm arcodat,
mint téli fák az elmult életet,
de nappal fénybe rejtöznek- csillagaid,
csak éjjel ragyognak, mikor megérkezel.

Ujra eljöttetek

Felégtek a hidak a hátam mögött,
magányban állunk elöttetek,
egyedül az élyben, a mélyben, a fényben,
de Ti ujra eljöttetek.
Gomolyog felettünk a mélység,
nem ölelnek már a szeretet erös karjai,
ránk senki se vár...

Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket.
Ó, csak a vágy adhat eröt.

Elmult az álom, de megtart még sokáig
az emlékezet.
Én már csak küzdök önmagamért,
hogy az árnyak el ne temessenek.
Elhaltak a szavaim rég, nekünk
csak a saját hangunk maradt.
Ugy ölel körül a magány,mint
néma sivár falak.

Még várj

Még várj,látom Benned él a mámor
Még várj, kérek egy percet, amig szétoszlik az álom
Még bennem él valami test
Még van belül egy lélek
Még itt van bennem valaki, akinek rég menni kéne.

Még várj, mig emléket hord a szél
Még ne csókolj, ne kérj
amig emléket hord a szél
amig bennem valaki él.

Ne sirj, hogy nem a Te arcod látom,
és ne fordulj eltölem, mert az lesz a halálom.
Valaki él még bennem mélyen,
talán vissza is akar kapni,
de ne lökj el magadtól,
mert már itt akarok maradni.

^^^