Elõadó: Agragetor
Lemez: Túlon-túl
Stílus: dallamosdeath
Évjárat: 2001EP
Honlap / Borító
Tabulatúra / Zene
Feltöltötte: arden
Egyéb: cikk
Kiadó: AFM
Kapható: lásd honlap

1. Halotti beszéd
2. Túlontúl
3. Por és Hamu
4. Remény
5. Az életút
6. EdenEast
7. OnePowered
8. Stampede
9. High Water Mark

 

 

Halotti beszéd
/intro/

Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk?
Ím por és hamu vagyunk.
Mennyei kegyelmében teremtett az Úr
És adta Nékünk otthonként ez Édent.

Megannyi gyümölcse ezer gyönyört ád
Mézédes étkek – mezítelen szabadság
Mi végre hát a tiltott tudás?
Keser? íze mit magunkénak vágysz?

S ha vége
Mérge csak minket talált?
Vagy egész fajtánknak ettünk halált?

Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu
Por és hamu


Túlontúl

Gyere és nézz velem a fénybe
Majd hunyd le szemed, s mondd mit látsz
Mi az, mit felfed a képzet
Mi Igaz, s mi a Valóság

Én se láttam meg mindent
Talán mert túl közel volt már
S az Élet elfojt mindent,
Mit a Lét szépsége ád

…ez a keserédes tánc
Talán utolsó, tán csak más
Lehet, hogy a kezdet vége
Vagy egy álom – semmi más
Csak ha már késõ létszik
Csak ha már késõ fáj

A perc szóljon a Létnek
S annak mi még várhat ránk
Az Élet átfest minket
Közelrõl mindaz más

Mit a képek elénktárnak
A túlontúl könnyû igazság
Aggasszon a dolgok lénye?
Vagy elég így?

S ha mind leáll
Nem a fények égnek
Mi vezet minket,
Ha nincs tovább?
Ami kimaradt, 
Vagy meg sem történt
Súly marad
Mi nem nyomaszt tovább

Az életút
Sosem teljes
Siralomvölgy
S ha nincs tovább
Mi kimaradt
Vagy meg sem történt
Súly marad
Mi visszatart talán

… ez a keserédes tánc
Talán utolsó, tán csak más
Lehet, hogy a kezdet vége
Vagy egy álom – semmi más
Majd ha már késõ létszik
Majd ha már túl késõ fáj

Por és Hamu

Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyûlölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém

A hét fõbûn és a szeretet népe
Mint bukott angyalt számûz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll

Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bûnök nélkül is kiérdemeljem
Az õ sorsuk zsarátnokát
Az õ sorsuk zsarátnokát

Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bûnbak vagyok, ki mindenért hibás?

Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév

A keserûség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él

Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg

Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást

Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem

Mit láttam – hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém


Remény

Nézd ez a sár a lelkem vére
A testem szárazjég
Bár a hideg összetart még
Széthasít a fagy és a tél

Pihenj meg nálam ma este
Meséld el mi az mi még
Él ebben a rideg világban
Meséld, hogy valami él

Hazudd, hogy nem lesz már rosszabb
Hazudd, hogy van még remény
Hazudj, hogy én is elhiggyem,
 igazat beszélsz

Ne mondd, hogy tudod mit érzek
Nem mondd, mert nem hiszem el
Ha valahol boldog lehetnék
Nem itt van, az nem ez a hely

Hazudd, hogy még most is élek
S, hogy látod az út elejét
Hova hogyha visszatérnék
Talán újra választhatnék

De csend, legyen a beszédnek vége
Szavaidtól olvad a jég
Bár nekem a halált jelenti
Olvassz fel - szakíts szét

Az Életút

Nézd ember!
Hogy remeg kezed!
Ha eltûnik tenvilágod,
Megérzed e veszted?

Másé a tiltott gyümölcs
Ízét is más érzi már
Mérge lett csak a tiéd
és az elmúlás...

Küzdöttél és bízva bíztál
Vétkeztél,
Bûnhõdj!

Elveszett minden részlet
Zavaró és valószerûtlen
Klisék, s az a biztos végzet
Üres teljesség

A falakon, melyek körülvesznek
Feldereng néhány hazugság
Idézek egyet, s hogy igazát értsem
Arcomba vésem minden sorát

Mondd hol az az elvont érzés
Ha vagyok, s nem csak látszom lenni
Ez az elmúláshoz kötött lét
Túlontúl rövid felfedezni
Misztikus érvelés és a láz
Vajon hol az igazság
Talán az érem túloldalán
Vagy keressem ideát?

Tapogatódzom vakon és némán
A kiút vágya nem hagy pihenni
Bõrbe vésve rajtam minden írás
Jeleit nem merem feledni

De az útra magam lépek
S járom, míg a remény éltet
Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén
Valami még az enyém

Pár érzés, s megannyi rontott lépés
Megalkuvás, meg nem értés
Az élet néha mit sem ér

És most elmúlt, ennyi, vége
Sokat magam sem adnék érte
De mindez én voltam
Az emlék enyém

Ennyi voltam, ennyit értem
Többet vártam, mást reméltem
Az élettõl – de mit sem ért
Semmit sem ért 

 

^^^